Gabó napló

Már nem érdekel, hogy mennyire vagyok fáradt, tanulnom kéne… annyira örülök, hogy van Áron :)

,,Ki csak társasági mulatságokban óhajt ragyogni, vagy éppen tudatlanok által akarja magát bámultatni, az könnyű módon elérheti célját, de értelmesektől megvettetik. Hogy a dologhoz értők előtt méltólag felléphess, hogy ismereteid mind magadra, mind másokra jóltevőleg hassanak: hosszú, fáradalmas munkára kell elszánva lenned. Mert alapos s egyszersmind sokoldalú tudományt szerezni felette nehéz. Sok olvasás, még több gondolkozás, sok egybehasonlítás, még több gyakorlás, s fogyhatlan béketűrés és állandóság az, ami itt megkívántatik.” /Kölcsey: Parainesis/

Azért vannak a jó barátok
Hogy a rég elvesztett álmot
Visszahozzák néked majd egy szép napon
Azért vannak a jó barátok
Hogy az eltűnt boldogságot
visszaidézzék egy fázós alkonyon.

„I je t’aime forever.”  Kb. annyira értelmes, mint a boldog happy end.
Aluljáróban meg: Tour de Óbuda… Fail.

Úgy érzem, a gyűlölet kezd elég nagy méreteket ölteni. lim n→∞

És miért lettem én ennyi? Pontosabban: miért tesz ő engem ennyivé? Jó kérdés.

Tegnap este a cserépkályha mellett tanultam, és nagy magányomban megtaláltam a számológépemen azt a gombot, amivel X-edik gyököt lehet vonni. Ha matekérettségin találtam volna meg, 5 %-kal jobban sikerült volna. 1 gombon múlt 5 %, de a meg nem lévő tudásom ugyanannyi. Nem is én lennék.

Tegnap egy bunkó nő volt a pénztáros, mikor mentem bérletet venni. Utánam egy 22 körüli kínai srác és lány kerültek sorra, magyarul vettek jegyet a Nyugatiig. 2000-essel fizette a srác a 800valahány forintot, meg is jegyezte, hogy milyen drága a jegy, de amikor a a pénztároscsaj nyújtotta a visszajárót, mondta a srác, hogy nyugodtan megtarthatja. Másfélszer annyit otthagy a pénztárosnak, mint amennyibe kettejük jegye került. Mondani sem kell, hogy egyből jókedve lett a csajnak…

Voltak még dolgok tegnap. Nem ismertem az életemre egész addig, amíg be nem értem a koliba, és láttam, hogy a hűtő ki volt húzva.

Az igazi barát figyel arra is, amit nem mondasz ki.

Csakazértis fagyiztam. És.. akkorát sétáltam a Duna-parton, rúgtam az avart… egyedül. Gyönyörű a Székesegyházzal szemben álló fa, főleg, ha a nap rásüt. A fele zöldes, a fele meg vörös. Alatta sárgás levéltakaró és egy pad.  Nagyon hangulatos. Aki arra jár, feltétlen nézze meg. (Bár az nem jelent semmit, hogy én szépnek találom…)

„Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.” /Ady/

On ne voit bien qu’avec le coeur… L’essentiel est invisible pour les yeux…

“I am looking for friends. What does that mean–’tame’?”
“It is an act too often neglected,” said the fox. It means to establish ties.”
„To establish ties’?”
“Just that,” said the fox./P.P./

Hazajöttem, üres volt a ház. Vagyis apu itthon volt, de az nem jelent semmit. A konyhaasztalon kókuszgolyónak tűnő valamik voltak. Mivel már több hónapja nem ettem, rávetettem magam. … de nem kókuszgolyó volt, hanem kókusszal bevont golyó alakú füge. Fuj… Az ablakban meg valami lila, de nem lila hagyma, hanem csak káposzta. A hűtőbe a tejberizsnek hitt valami persze nem tejberizs, hanem krumplipüré.

Viszont… az íróasztalomon hevert egy boríték (=levél) K. Gabó részére. Köszönet a meglepetésért a feladónak :)

Gyöngyi megy holnap a Centrumba vásárolni, ma valami fehérneműboltban volt, én a Margit-szigeten. Most a koliban bulizunk. Gyöngyi ül az ágyon és anatómiát tanul, én meg fizikázok.
Így bulizunk mi. A tetőpont az esti kihagyott rózsafüzér lett volna. . .